Eredete
A cigányok Indiából származó népcsoport,[6] amely a 13–15. században vándorolt be Európába. David Comas, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem munkatársa szerint a genetikai vizsgálatok megerősítették a nyelvtudományi eredményeket és a 13 országból gyűjtött DNS-minták vizsgálatával igazolódott a sok országban szétszóródott népcsoport sokáig csak feltételezett indiai származása.[7][8]
Hermann Cornerus(wd) dominikánus szerzetes 1435 körül keletkezett krónikája alapján a legelterjedtebb nézet, hogy a Magyar Királyság területén a cigányok 1417-ben jelentek meg. Más forrásban is van írásos nyoma egy nomád cigánycsoport megjelenésének, mert egy brassói számadáskönyv 1416. évi feljegyzése szerint az „egyiptomi Emaus úrnak és társainak 10 dénárt, 2 dénár áráért szárnyast és 6 dénár értékben a városi magtárból terményeket” adott a város.[9][10][11][12][13] A korai időkben a cigányvajda szerepe és státusza megkerülhetetlen volt a vándorló cigányok integrációjának előmozdításához.[14] A források hiánya megnehezíti az európai cigány jelenlét történelmi folyamatának megértését, annak társadalmi és kulturális dimenziójában.[15] A Magyar Királyságban megjelenő csoportok némelyike továbbvándorolt és szétszóródott Európa nyugati felén.[16] A Chronica Novella[17] szerint Észak-Németországban Hamburgban, Lübeckben, Rostockban, Stralsundban, Greifswaldban jelentek meg.[18] A kelet-európai cigányok döntő többsége ma már letelepedett életmódot folytat.[19]
Önmagukat romani nyelven rom-nak, vagyis „embernek”, illetve néha kalo, kale, manuš vagy sinti néven nevezik.[20] A magyarországi vándorcigányok néhol manusnak (=„ember”) is nevezik magukat. Magyarul ezenkívül szinonimaként használatos a népcsoport elnevezésére a romák kifejezés, bár a roma szó a rom többes száma.[21][22][23]